Március elsején mindig elkap a hülyeség. Nem tudom, miért. Talán mert tavasz van, talán mert a téli fáradtság lassan oldódik. Idén az történt, hogy péntek délután, munka után, a sarki kocsmában ültem a barátommal, Lacival. Két sör, egy kis rágcsa, semmi extra. Aztán Laci elővette a telefonját, és mutatott valamit.
„Nézd már ezt a szelvényt” – mondta. Egy tizenegyes oddsú fogadást mutatott, ahol az Olasz Kupában a másodosztályú csapat simán kiverte a Juventust. Nyert rajta vagy hatvanezret. Laci nem egy profi fogadó, inkább egy olyan arc, aki szereti a sportot, és néha rátesz egy ezrest a kedvenc csapatára. De ez a tizenegyes odds felkeltette a figyelmemet.
Nem vagyok egy nagy sportrajongó. De a foci az, ami összekötött apámmal. Már nincs velem szegény, de amikor meccset nézek, mindig eszembe jut, ahogy a konyhaasztalnál ültünk, és ő azt mondta: „Fiam, a fociban az a szép, hogy bármi megtörténhet.”
Hazamentem, és leültem a gép elé. A feleségem a nappaliban nézett valami sorozatot. A gyerekek már aludtak. Csend volt. Pont olyan csend, amikor az ember hallja a saját gondolatait. És a gondolataim a következő hétvégére terelődtek. Angol Premier League. Hat meccs szombaton, öt vasárnap. Ott volt a Manchester City–Arsenal, ami egyértelműen a Cityé volt. De én valami másra gondoltam. A kisebb meccsekre. Azokra, ahol a papírforma nem mindig érvényesül.
Beírtam a böngészőbe azt az oldalt, ahol Laci is játszott. A sportrészlegük meglepően részletes volt. Nem csak a focit lehetett fogadni, hanem kosárlabdát, teniszt, még dartsot is. A vavada sport felülete letisztult volt, és ami a legfontosabb: az oddsok sem voltak rosszabbak, mint a nagyobb, felkapott oldalakon.
Nem akartam nagy összeget kockáztatni. A havi keretemből elkülönítettem húszezer forintot. Ennyit bántam volna meg, ha elmegy. Az volt a tervem, hogy szombaton és vasárnap több kisebb fogadást kötök, nem egy nagyot. Az esélyeket szétosztom.
Az első fogadásom egy német másodosztályú meccs volt. Paderborn–Hamburg. A Hamburg volt a papírforma, de az elmúlt három idegenbeli meccsükön kaptak gólokat. Arra fogadtam, hogy mindkét csapat szerez gólt. 1.85-ös odds. Tettem rá ötezret. Nem nagy tét, de ha bejön, majdnem tízezer.
A meccs szombat délután volt. A feleségemmel bevásárolni mentünk, de közben a telefonomon néztem az élő eredményeket. A Paderborn már a tizenötödik percben vezetett. A Hamburg a második félidőben egyenlített. Aztán a hetvennyolcadik percben jött a második hamburgi gól. 2-1. A fogadásom nyert. Ötezerből kilencezerkétszáz.
Ez még nem volt nagy dobás. De a bizalom megnőtt.
Vasárnap délelőtt, mielőtt a gyerekek felébredtek volna, elővettem a laptopomat, és újra beléptem a vavada sport oldalára. Találtam egy érdekes meccset a holland bajnokságból. Az AZ Alkmaar otthon játszott egy kiesőjelölttel. A szorzó a hazai győzelemre 1.55 volt. Alacsony, de biztonságos. Tettem rá tízezret. Bejött. Tízezerből tizenötezerötszáz.
A délutáni angol meccseken már bátrabb voltam. A Brentford–West Ham meccsen arra fogadtam, hogy a Brentford vezet a szünetben. 2.2-es odds. Tettem rá nyolcezret. A Brentford a huszonharmadik percben szerzett vezetést, és a szünetig kitartott. Nyolcezerből tizenhétezerhatszáz.
Este, amikor összeadtam a számokat, a húszezer forintomból negyvenegyezer forint lett. Nem egy vagyont keresetem, de egy teljes hétvégi bevásárlást kifizettem belőle. És ami még fontosabb: jól éreztem magam. Nem a pénz miatt, hanem mert a megérzéseim bejöttek. Apámnak igaza volt. A fociban bármi megtörténhet.
Másnap a munkahelyemen Laci odajött hozzám. „Na, fogadtál a hétvégén?” – kérdezte. Elmeséltem neki a történetet. Aztán megmutattam neki a telefonomon, hogyan néztem az oddsokat, hogyan osztottam szét a téteket. Laci bólintott. „Nem is rossz” – mondta. Aztán hozzátette: „De azt tudtad, hogy a vavada sport-ban élőben is lehet fogadni? Közben is, ahogy mennek a meccsek?” Nem tudtam. Legközelebb kipróbálom.
Azóta eltelt pár hét. Nem játszom minden hétvégén. Csak akkor, ha van időm, és ha úgy érzem, hogy van egy jó megérzésem. A feleségem néha furcsán néz rám, amikor a telefonomat nyomkodom a meccs közben. De amikor elmondom neki, hogy abból a pénzből vettem a péksütit vasárnap reggel, akkor elmosolyodik. A kis dolgok számítanak. A péksüti, a nyugodt hétvége, és az, hogy apám szavai néha bejönnek.
A fociban bármi megtörténhet. Ezt sosem felejtem el.
